Nem vették észre…
Nem vették észre a könnyeket a srác szemében.
Csak a mosolyát látták.
Vidám szemét, nevető ajkát.
Nem gondolták…
Nem gondolták ,hogy mégis mennyire más.
Társaságban is magányos volt,
S csöndes, mint egy halott.
Azt hitték…
Azt hitték, van előtte cél.
Hogy valamit majd elér,
Hogy valamit még remél.
És mégis…
És mégis megtanult így élni.
Ez volt az ő saját világa,
Valaminek a végtelen hiánya.
Csak ennyi...
2007.10.23. 16:41 | pookica | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://poook20.blog.hu/api/trackback/id/tr85204954
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
