Üres már az állomás, Csak én ülök egy kopott padon, Búsan, merengőn S az őszi szelet hallgatom. Üres már az állomás, De a szívem csordultig tele, Régi szép emlékekkel, Nem tudod, mit is kezdjek vele? Bennük még virágos a lomb, Kellemes izgalmak íze száll, Én naívan sétálok…