Ki vagyok én, mi vagyok én?
e szavak csengtek fejembe mikor
A sötét kietlen utcákon állok s az
Égre kiáltok miközbe onnan várom a választ.
Ki vagyok én?
Életem képei peregnek fejemben
miközben próbálok rájönni mi is
lehet ez az egyszerű válasz.
Kérdeztem sámánt, bölcset, papot
de senki nem tudja, ki vagyok én.
Ki tudja ki vagyok talán nem is kéne itt
lennem. Vagy, hogyha mégis miért
nem tudhatom célom s miért nem jön el
az kire oly régóta várok?
Nem keresem a szerelmet nem keresem
boldogságot csak tudnám meg ki vagyok én.
Barátaim tartják már csak csupán
bennem a lelket s nem engedik, hogy szabaduljak
szánalmas életemtől.
Barangolok sötét utcákon mit már a fény nem
Érhet el mert mit egykor én is halvány fényt
Árasztottam oly régóta halott mint a remény, hogy
Szívemet vki kezébe helyezhetem.
Vmiért sikerül előre megírjam már a verset még mielőtt az megtörténne. Jobb volna inkább előre tudni mi fog történni és azt megakadályozni.
